Iskolánk történetének korszakbeosztása

Zilah legrégibb középiskolájának – a Silvania Főgimnáziumnak - több mint három és fél évszázados történetét a következő szakaszokra oszthatjuk:

1. Az első időszak, a megalapításától – 1800-ig
2. A következő szakasz: 1800-tól 1861/1862-ig
3. Az 1861/1862-1918 közötti időszak
4. Az 1919-1940 közötti időszak
5. Az 1940-1948 közötti időszak (ez is tagolható két részre: az 1940-1944 és az 1944-1948 közötti szakasz) (Eddig, 1948-ig volt FELEKEZETI/Református Kollégium)
6. Az 1948-1989 közötti korszak
7. Jelenlegi korszak, 1989-90-től napjainkig

Iskolánkat valamikor az 1600-as években alapították. Az első dokumentum, mely az iskola működésére utal, a kollégium anyakönyve, PROTOKOLLUMA, amelybe a rektorok 1646-tól kezdve beírták a felsős diákokat. Ez a dokumentum Kolozsváron, az állami levéltárban található.

Az iskola vezetése

A kollégium élén egy rektornak is nevezett igazgatótanár volt, akit három évre választottak.

Az első rektor neve: Váry István (latinosan Stephano VÁRY.)

A rektorokat a zilahi református egyházközség tanácsa választotta.

A kollégium fenntartása és a rektor javadalmazása

A zilahi kollégium működési költségeinek biztosítása, az iskolaépület építése és karbantartása kezdetben kizárólag a zilahi reformátusok gondja volt, mely városnak az iskola alapításakor talán 1000 lakosa lehetett.

A rektor fizetése: minden családos embertől 1, veder bor, az özvegyasszonyoktól 6-6 kupa must. Akinek nem volt szőlője, az piaci árban kellett a bort kifizesse.

A fenntartási költségekhez már az első századokban is hozzájárultak nagylelkű adományozók : voltak köztük hajdani diákok, a közelebbi vagy távolabbi vidéken élő nemesek, arisztokraták, polgárok, a fejedelemség korában olykor a fejedelmek is, mint például Apafi Mihály (legutolsó erdélyi fejedelem).

Az adományok egy része pénzbeli volt, mások meg természetbeli ek: gabona, bor épületfa, cserép stb. Ezek az adományok tették lehetővé, hogy tehetséges, de szegény sorsú gyerekek számára ösztöndíjakat hozzanak létre.

Az adományokat és az adományozók nevét legtöbbször megörökítették az utókornak.

Közülük is kiemelkedő volt a Wesselényi család, akik több mint két évszázadon keresztül az iskola legfőbb mecénásai voltak.

Az iskolát fenntartó zilahi egyházközség támogatta a szegény, de tehetséges gyerekek tanulását, azzal hogy egyes nagyobb osztályos diákokat étkeztettek „sorkoszton”.

Iskolatörvényekből

A vétkes diákok megbüntetése

• A büntetések kiszabása a rektor hatásköre volt, vagy súlyosabb esetben az iskolát felügyelő egyházi hatóságé.
• A büntetések fajtája lehetett pénzbeli, testi fenyítés (kisebb diákok esetében), szobafogság, egyes jogok korlátozása és nagyon súlyos vétségek esetén kicsapás.

Iskolatörténet – iskolanevekben

Az iskola első neve latinul: Gimnasii Refor. Zilahiensis – 1646 (Zilahi Református Gimnázium).

Zilahi Ev. Ref. Gimnázium és Kollégium (Vagy csak: Zilahi Ev. Ref. Kollégium) - XVIII-XIX. sz.

Zilahi Államilag Segélyezett Ev. Ref. Kollégium (1889-től, hogy államsegélyt, állami támogatást kap.)

Református Wesselényi Kollégium (1902-1948)

Zilahi 2. Számú Líceum/2. Számú Fiúlíceum/2. Sz. Vegyes Líceum (az 1948-as államosítás után)

Ady Endre Középiskola (1953-tól)

Reál-Humán Líceum (1968-1975)

Matematika-Fizika Líceum (1975-től)

Elméleti Líceum (1990-től)

Silvania Főgimnázium (2002-től)

2. 1800-1861 közötti korszak

1799 december 27-én a zilahi református egyháztanács gyűlése meghívja az állandó tanári székre: Gyarmathi Sámuelt (1751-1830).

Gyarmathi Zilahra érkezésével (1800 tavaszán) kezdetét veszi iskolánk történetének második szakasza.

Gyarmathi Sámuel

Kolozsvári születésű, tanult szülővárosában, majd Nagyenyeden, Zilahon, Később Bécsben és Götingában.

Végzettségét illetően orvos, foglalkozását és tudását illetően polihisztor. (orvos, tanár, nyelvész, író, műfordító, kísérletező stb.)

Zilahi tanárkodása (1800-1809)

1800 áprilisában érkezett meg Gyarmathi Sámuel Zilahra, hogy betöltse a kollégiumban az első állandó tanári állást.

Április 29-én tartotta meg beköszöntőjét elég jelentős nyilvánosság előtt, és hozzálátott a tanítás munkájához.

Két évig egyedül tanított: Ő oktatta a három felső osztályt, a kisebb osztályokban nagyobb diákok tanítottak.

Gyarmathi zilahi működése eredményes volt, hogy nőtt a diáklétszám, tanítványaiból jeles emberek lettek.

Közülük a legismertebbek a későbbi tanár és kollégiumigazgató Salamon József (aki Zilah után Kolozsváron is komoly karriert futott be), Balogh Pál, a Wesselényi család alkalmazásában állt tudós nevelő, Polgári Lajos városépítő zilahi polgármester stb.

Távozása Zilahról

Az egy évtizedes zilahi tanári működés után kissé megfáradt és csalódott a diákokban és az iskolát fenntartó helyi református egyházközséggel megromlott kapcsolata.

1824 - ben kelt végrendeletében teljes vagyonát és jelentékeny könyvtárát a zilahi kollégiumra hagyta, ami ugyancsak nem volt elhanyagolható tétel, hisz egész élete során könyvszerető és könyvgyűjtő ember volt.

Utódai közül volt diákja Salamon József (1790-1871) folytatja a munkát 1815-1830 között.

Salamon József az újító (1815-1830)

Zilahi születési, itt is tanult a kollégiumban, majd Nagyenyeden és Göttingában végzett tanár, szerkesztő és teológiai professzor. Zilahról a kolozsvári teológiára távozik, de élete végén még a zilahi kollégium algondnoka. Könyvtárát ő is a zilahi iskolájára hagyja.

*(Salamon korában lett Wesselényi Miklós 1827-ben az iskola főgondnoka.)

Salamon József másfél évtizedig igazgatta az iskola ügyeit. Több szempontból is előrelépés a zilahi gimnázium történetében: Egyrészt ekkor költözik az iskola a régi helyéről, a templom szomszédságából a mai központibb fekvésű és sokkal nagyobb telekre. (Itt új épület is épül még az ő idejében.)

Indítványára a zilahi gimnázium kikerül a helyi egyházközség irányítása alól és a kolozsvári Főkonzisztórium irányítása alá kerül.

Korszerű tantervet/tanmenetet dolgoz ki a tíz osztályos (8+2 latin) gimnázium számára.

Ő alapítja a kollégium ma is létező könyvtárát.

Hiri Ferenc professzorsága (1831-1848)

Hiri Ferenc ( 1792 - 1876), ilosvai születésű, Kolozsváron és Göttingenben tanult, 1831-ben foglalta el a zilahi katedrát.

Sikerült befejezni és felszerelni az elődje által építetett iskolaépületet.

1832 - ben Wesselényiék hathatós támogatásával létrehozták a második professzori állást.

Az addig két éves diákkurzust 4 évesre emelik.

1848 - ban Hiri kollégája a teljes felső tagozattal beáll a honvédseregbe.

Ezért 1849-ben a császáriak az iskolát bezárják.

Újraindulás a forradalom után

A teljes 1849 - 50 - es tanév kimaradt (a hatóságok akadályozták meg az iskola vezetését), de 1850 őszén részben új tanárokkal sikerült beindítani az oktatást.

Ekkor előbb ideiglenesen Török István veszi át Hiri katedráját, aki Kerekes Sándor (korábbi rektorral) tanít. Majd mindkettőjüket kinevezik rendes tanárnak.

Magyarországon és Erdélyben is bevezetik az Entwurf néven elhíresült osztrák középiskolai törvényt, amely algimnáziumi rangra fokozza le a zilahi kollégiumot.

1856 - ban létrehozzák a harmadik tanári katedrát, amire Baczó Gábort alkalmazzák, majd a Wesselényi család támogatásával további kettőt, ezekre Deák Zsigmondot és (ismét) Hiri Ferencet alkalmazzák.

Ekkortól hat osztályos gimnázium 5 rendes és 3 segédtanárral, s 3 tanítóval (elemi osztályokkal is.)

3. Az iskola 1861 - 1918 közötti fejlődés

Ez a bő fél évszázad – a világháború éveit leszámítva (1914-1918) – a kollégium történetében a legkiemelkedőbb, minden bizonnyal a „klasszikus” korszaknak számít.

Az 1880-as évek végétől a magyar állam részéről kapott támogatás segítségével az iskola valóban európai szintűvé és felszereltségűvé vált.

Neves tanárok és jeles (híres) diákok is jelzik a korszak fényét.

Az állami beavatkozás, az anyagiak mellett a tantervek korszerűsítését, az oktatás színvonalát is nyomon követte.

A zilahi főgimnázium igazgatói

1851 - 1918 között

Az 1851 -1918 közötti időszakban nagyjából időrendben, olykor egymást váltva is a következő tanárok vezették a főgimnáziumot: Török István, Hiri Ferenc, Berényi János, Baczó Gábor, Kerekes Sándor, Kincs Gyula és Kerekes Ernő.

Leghosszabb ideig Török István, Berényi István és Kincs Gyula töltötték be a tisztséget.

Török István 1851-1880 között megszakításokkal, mert időközben Hiri, Baczó (1870-71, 1875-1877 és 1885 - 88) és Kerekes S. (1871-73 és 1884-85) is volt intézményvezető.

Berényi János is elég hosszú ideig volt igazgató 1882-84 és 1888-97 között. Berényi idejében sikerült kieszközölni az államsegélyt.

Utóda Kincs Gyula volt (1897-1915), aki 1915 decemberében bekövetkezett váratlan haláláig töltötte be a tisztséget.

Kerekes Ernő (1916-tól), akinek igazgatósága átnyúlik a két világháború közötti időszakra.

A hét direktor közül a legkiemelkedőbb és legismertebb személyiség Kincs Gyula volt.

Kincs Gyula (1859-1915)

Tanár, iskolaépítő igazgató, író és szerkesztő. Ady Endre tanára és mentora.

Kincs Gyula 1859 augusztus 16-án született Zilahon. Szülei Kincs Pál iparos (csizmadia) és Újvárossy Juliánna. A Kincs család Szamosújlakról származott.

Kolozsváron folytatott egyetemi tanulmányokat, előbb történelem-földrajz szakos tanári oklevelet szerzett.

1883-tól már helyettes tanárként dolgozott egykori iskolájában.

Párhuzamosan még elvégezte a klasszika filológiát (görög-latin szakot) és 1888-ban a zilahi kollégium rendes tanárává választották.

Tanári munkája mellett arra is volt ideje, hogy az induló szilágysági hetilap, a Szilágy munkatársa, majd szerkesztője legyen.

Tanárként és szerkesztőként is a zsengéit bontogató Ady Endre mentorává vált: támogatta az 1896-ben érettségiző Adyt önképzőköri tevékenységében és irodalmi pályájának elindulásában. Így jelenhetett meg Ady első verse a Szilágyban 1896 márciusában.

Kincs Gyula tanári és mentori tevékenysége mellett, sokat publikált, egyebek mellett a klasszika filológia szakterületén, de foglalkozott az iskolája könyvtárának történetével is. Majdnem egy évtizedig a könyvtárosa is volt.

• A görög nyelv kérdése, 1894.
• A zilahi ev. ref. collegium régi magyar nyomtatványai, 1895.
• A zilahi ev. ref. collegiumi könyvtár története, 1897.

Kollégiumi tanárként egy darabig az iskola pénzügyi felelőse is volt, és talán ennek köszönhetően választották meg 1897 - ben a kollégium igazgatójává.

Ezt a tisztséget többszöri újraválasztása következtében egész élete végéig betöltötte, és túlzás nélkül elmondható, hogy ez a majdnem két évtized volt iskolánk történelmének talán legkiemelkedőbb szakasza.

Az új főépület megépítése (1902-1903)

A XIX. század utolsó évtizedében feltétlenül szükségessé vált egy új, nagyobb, kényelmesebb, modernebb iskolaépület felépítése. Kincs Gyula támogatást szerzett az építésre, tervezőkkel és építészekkel tárgyalt, s 1902-ben elbontották a régi épületet és lerakták az új épület alapkövét. A munkálatok jó ütemben haladtak, és 1903 októberében, az alapkőletétel után egy évvel, megkezdhették a tanítást az új épületben, melynek tervezője Baumgarten Sándor pesti építész volt.

Az épület külső szecessziós díszítőelemeit Lechner Ödön tervezte.

A tornaterem és a bentlakás tömbjének kibővítése mellett, az is Kincs Gyula igazgatót dicséri, hogy támogatta Nagy Sándor fizika tanár kezdeményezését, az iskolai filmvetítés meghonosítására.

Ezzel 1911 novemberétől a zilahi kollégiumban először vetítettek filmeket diákok számára, oktatási céllal. (Holott ekkor a filmvetítés még elég gyerekcipőben járt és elég költséges dolog volt.)

Ifjúsági egyesületek és körök

A kollégium diákjai a hagyományoknak megfelelően a tanítási órákon kívül, egyes szaktanárok felügyeletével, teljesen önkéntességi alapon különböző egyesületekben és körökben is tevékenykedtek.

Legrégibb és legnépszerűbb az önképzőkör volt, amelynek csak a VII-VIII. osztályos diákok lehettek tagjai, esetleg a hatodikosok mint rendkívüli tagok. A körnek volt saját választott vezetése, évente számos rendezvényt és köri tevékenységet szerveztek. A fő célja az volt, hogy a tehetséges diákok irodalmi, történelmi, szavalói-szónoki próbálkozásainak teret adjon. Ady Endre is az első irodalmi próbálkozásait az önképzőkörön mutatta be.

Működött zenekör, melynek felépítése és szervezése hasonló volt az önképzőköréhez. Tagjai hangszeres (vonós) zenét játszottak és tanultak, és az iskolai rendezvényeken léptek fel. Önálló koncerteket is adtak.

Később megalakul a kollégium diákjainak énekkara, kórusa, amely egy énekkarvezető tanár irányításával dalokat tanul meg és ad elő iskolai ünnepségeken, illetve más rendezvényeken.

A sportolni vágyók a Wesselényi-Tornakörnek lehettek tagjai.

A könyvtárért felelős tanár irányításával működött az olvasó-kör.

Iskolai értesítők (évkönyvek)

1876 - tól kötelezi a törvény az éves iskolai ÉRTESÍTŐK kiadását, amelyben minden tanév után be kell számoljanak az elmúlt tanév főbb eseményeiről. Ezeket az értesítőket nyugodtan nevezhetjük évkönyveknek, hiszen éves rendszerességgel jelennek meg.

Az iskolai értesítő rendszerint egy közepes vastagságú könyv, amelyet az iskola vezetése ad ki. Tartalmazza a tanévnyitó- és tanévzáró beszédet, van egyfajta beszámoló, krónika az illető tanév történéseiről.

Beszámol az iskola anyagi állapotáról, a felszerelésről, szaktermekről, épületekről, könyvtárról, a bentlakás helyzetéről.

A világháború évei (1914-1918/19)

Zilahot sem kerülte el a háború szele: 1914 augusztusától a kollégium épületeiben mozgósított katonákat szállásoltak el, emiatt késett az 1914-es tanév megkezdése.

A háborús események érintik majd a tanári kart, a diákokat, azok családjait. Három tanárt mozgósítanak, akik munkáját nyugdíjas tanárok bevonásával igyekeznek pótolni.

A diákok közül a 18. vagy 19. évüket betöltötteket besorozzák, és akiket alkalmasnak találnak, be kell vonulniuk önkéntesnek. Ők külön minisztériumi engedéllyel előrehozott érettségit, illetve előrehozott záróvizsgát tettek bevonulásuk előtt. Aztán a behívottakból áldozatok lesznek, sebesültek vagy eltűntek.

A háborús években az addig rendesen kapott állami támogatás („államsegély”) akadozik és csökken.

A kollégium konviktusa a háborús években nem csak a saját diákjai és tanárai élelmezéséről gondoskodik, hanem kenyeret biztosít az állami tanítóképző diákjai, valamint a Vörös Kereszt kórháza számára is

A tanulók ezekben az években hasznos gyógynövényeket kellett gyűjtsenek, valamint fém- és textilhulladékot.

Mivel még a hadra fogott férfiak munkáját is pótolni kellett, ezért a diákok az otthoni mezőgazdasági munkákban is jobban ki kellett vegyék a részüket.

Ugyancsak a háború miatt, a diákokat arra igyekeznek nevelni, hogy legyenek takarékosok, és minél gazdaságosabban osszák be amijük van, attól függetlenül, hogy pénzről, vagy más erőforrásról legyen szó.

Szintén a háború egyik következménye, hogy egyre több lány tanulhat a kollégiumban.

Az 1917-18-as tanévben alkalmazzák az első nőt rendes tanárnak a kollégiumban, neve Gramanti Margit. (Korábban csak óraadóként alkalmaztak tanárnőket.) Ő magyar nyelvet és irodalmat, valamint latint tanított, s ő lett a lánytanulók felvigyázója is.

Az 1918-19-es tanév megkezdése

Szeptember közepén megkezdődött a tanítás, de alig három hét múlva a tanévet befagyasztották a dühöngő spanyolnátha (influenza) járvány miatt. A kollégium vezetősége, a helyi hatóságok egyetértésével, elrendelte az iskolaszünetet azzal a szándékkal, hogy amint a járvány elmúlik, folytatják a megkezdett tanévet.

Időközben a politikai és háborús helyzet egyre jobban összekuszálódott: az ország (Ausztria-Magyarország) a háborús összeomlás szélén állt, október végén Pesten kitört az őszirózsás forradalom, majd a Monarchia összeomlott, előbb kettőbe szakad, majd többe. Emellett, elkezdtek hazaérkezni a frontról a szélnek eresztett katonák, és Oroszországból a hadifoglyok, akik magukkal hozták a „vörös pestist”, a kommunizmus eszméjét, ami tovább növelte a felfordulást és a bizonytalanságot.

Nemzeti tanácsok is alakultak, és közelgett 1918. december elseje, s ez már az új korszaknak volt az előjátéka.

Első diáklányok a kollégiumban

Évszázadokon keresztül a református kollégiumok – így a zilahi is – fiúiskolák voltak, ahová egész a XX. század elejéig lányok nem járhattak. Az előző századokban nem volt divat a koedukáció, a fiúk és lányok csak az elemi osztályokban járhattak azonos osztályba (de még ott is inkább külön lány és fiúiskolák voltak legtöbbször). A gimnázium első osztályától (ami ma az általános iskola V. osztályának felel meg) a diákokat nemek szerint elkülönítették.

A XX. század első évtizedének a végén a kollégiumi értesítőkben megjelennek az első adatok a zilahi református kollégiumban tanuló lányokról: Az 1908- 9 - es tanévben 3 diáklány szerepel (1-1 a VI., a VII. és a VIII. osztályban), akik részt vettek az év végi vizsgákon.

Ők nem jártak órákra, hanem magántanulók voltak, csak a féléves vagy éves vizsgákon kellett számot adjanak tudásukról. 1909 - 1914 között évente 1-4 diáklány szerepel az iskolai értesítők statisztikáiban.

A háború alatt megnő a számuk: 1914-15-ben 8, 1915-16-ban 13, 1916-17-ben és 1917-18-ban egyaránt 25 - 25 fő.

4. A kollégium a két világháború között (1919-1940)

Az 1918-19-es tanév

A tanév időben kezdődött, majd megszakad a spanyolnátha miatt, s végül az impériumváltás* is beleszólt, (Csak 1919. május-július között folyt érdemi munka, megapadt diáklétszámmal és tantestülettel.) Bár 1919 február elején úgy tervezte a kollégium vezetése, hogy márciusban folytatják a tanévet, de ez tovább késett.

*Zilah 1919. január közepén került román fennhatóság alá. A román hadsereg közeledésének hírére, a tanulók és családjaik egy része, valamint a tanárok közül többen elmenekültek a városból.(A kollégium épületét, az internátust és konviktust is a román hadsereg lefoglalta.)

Az 1919-20-as tanév

Az 1919-es rövidebb nyári vakációt arra használta fel a kollégium vezetése, hogy megpróbálja helyrehozni az épületben és a felszerelésben esett károkat. Mivel az államtól nem kaptak segítséget, ezért a kollégium vezetése az egyházhoz fordult, amely hívei segítségével igyekezett a helyreállításokhoz a megfelelő pénzösszeget előteremteni. A helyi lapban, a Szilágyság ban 1919. augusztus 22-én az első oldalon közölték a református kollégium vezetésének felhívását, kérve a szilágysági embereket, hogy lehetőségeikhez mérten vegyenek részt az iskola támogatásában.

De nem elégedtek meg a puszta felhívással, hanem a vidék bejárására is gondoltak és az iskola történetének egyik legnagyobb szupplikációs körútját szervezték meg: 6 tanár járta be a vármegyét, s gyülekezetről-gyülekezetre, településről településre jártak, hogy a háborús rombolások okozta veszteségeket pótolni lehessen.

A diákok egy része is hasonlóan ezzel töltötte a rövidebb nyári vakációját, s e közös erőfeszítés eredményeként sikerült összegyűjteni valamivel több mint 116000 koronát.

A kollégium vezetése a nyári vakáció során konzultálva a felsőbb egyházi fórumokkal úgy döntött, hogy a IV-VIII. osztályokban kötelező tantárgyként bevezetik a román nyelv tanítását, bár az akkori törvény még nem kötelezte erre az intézményt.

Az 1919. szeptember 4-én kezdődő tanévben 450 nappali tagozatos és 143 magántanuló iratkozott be. Nem csak a diáklétszám volt szokatlanul nagy, hanem amiatt is zsúfoltság volt, hogy még ez év januárjában a román hadsereg lefoglalta az épületek egy részét, és azt egy darabig még nem ürítették ki.

Az 1920-21-es és 1921-22-es tanévek

Az iskola vezetése, tanárok, diákok próbálnak alkalmazkodni és túlélni.

A tanév befejezése után, a kollégium vezetősége szokásos módon tervezte a következő tanévet. Július végén hozták nyilvánosságra a tudnivalókat az új tanévre, a javítóvizsgák, a felvételi és az iratkozások időpontját. Mivel a pénz értéke sokat romlott, és a kollégium pénzforrásai is beszűkültek, növelték a vizsgadíjakat, illetve az iskolai bizonyítványok kiállításáért fizetendő összegeket.

Már meg volt kezdődve a tanév, amikor 1920. szeptember 16-án megérkezett a kollégiumba a miniszteri rendelet a román nyelv kötelező tanításáról. Ez nem okozott zavart, mert már az előző évtől tanították a román nyelvet. A román nyelv és irodalom tanításához két új tanerőre volt szükség.

Egy újabb hónap múlva, egy másik rendelet kötelezővé tette, a románok történelmének és Románia földrajzának tanítását is. (E két tantárgyat kezdetben magyar nyelven tanították.)

1920-as évek

A tantestület tagjai felesküdtek a román államra, mert ez volt a hatóságok rendelete. (Nem állhatott iskolai alkalmazásban az, aki nem tette le ezt a hűségesküt.)

Ettől a tanévtől kezdve a református kollégiumban is megünneplik a kötelező román állami ünnepeket: január 24-e (Havasalföld és Moldva egyesülésének napja), a május 10-et (a királyság napja).

Ebben az évben először kereste fel az iskolát egy román állami tanfelügyelő. (1920-21)

A tanév egyébként a szokásos menetrend szerint zajlott, az év végén megtartották az érettségit.

1934-1939

Az 1934-35-ös tanévben vezették be az 1-től 10 - ig tartó osztályozást.

1934 decemberében Szász Árpád, az iskola tanára, Bukarestben az Oktatási Minisztérium illetékesei előtt tisztázza a kollégiumot ért vádakat, megmarad a nyilvánossági jog.

Bevezették a légvédelmi oktatást és az ifjúság katonai (honvédelmi) felkészítését (hétvégeken és nyaranta pedig 30 napos munkatábor.)

1939 márciusában a hadsereg lefoglalta a kollégium kilenc tantermét, a tornatermet, a nagyudvart és az összes gazdasági- és melléképületet.

Az 1939-1940-es tanév

Az 1939. év nyarán Végh Samu igazgató elérte a nyugdíjkorhatárt és nyugdíjba vonult, helyette Szász Árpádot, választották igazgatónak, aki a román nyelvet is tökéletesen beszélte.

Az új tanév 1939. szeptember 10-én a tanévnyitó ünnepséggel kezdődött a református templomban.

Ebben az évben újból megtartották a korábban betiltott kicsengetési és ballagási ünnepséget.

Egy ideig a véndiákok találkozóit is tiltották a hatóságok, de a véndiákok közül (az 50 éves érettségi találkozósok), dr. Markovics Jakab felkereste a kollégiumot, felköszöntötte az egyetlen még élő tanárát.

Iuliu Maniu korábbi miniszterelnök táviratban üdvözölte volt iskoláját.

5. A református kollégium 1940-1948 között

Ez a rövid időszak (amely nevezhető a református kollégium utolsó évtizedének) még két további alkorszakra tagolható:

• Az első lenne az 1940 -1944 közötti,
• A második az 1944-1948 közötti.

A lényegi különbséget az teszi a két időszak között, hogy az elsőben a négy éves „magyar világban” a háborús viszonyokhoz képest a református kollégium számottevő állami támogatást kapott és fejlődhetett.

A második időszakot Észak-Erdély és Szilágyság Romániához való visszakerülése határozta meg. Az egész ország szovjet megszállás alá került, s a szovjetek jelenléte megerősítette a kommunisták addig észrevehetetlen jelenlétét a politika, majd az élet minden területén, s ezzel Románia fokozatos kommunizálást. Ennek a második (átmeneti) korszaknak a végén a romániai tanügyi reform során valamennyi felekezeti- és magániskolát államosítják 1948 augusztusában.

1. Az 1940-1944 közötti évek

1940 szeptember elején megtartották a javítóvizsgákat. De éppen az események alakulása miatt (Bécsi Döntés), a kollégium épületeit a katonaság is igénybe vette (1939 márciusától a román hadsereg, majd 1940 szeptemberétől a bevonuló magyar honvédség), ezért a tanév megkezdése késett egy darabig, s a tanévnyitó csak október 20-án volt.

Az 1940-41-es tanév átmeneti jellegű volt, mivel nem vették át egyből a magyarországi gimnáziumok tanrendjét és tankönyveit.

Ebben a tanévben az előző évinél sokkal több diák iratkozott be, 283 és szintén ettől az évtől ismét megjelentek a lánytanulók

Az 1941-1942-es tanév szeptember közepén kezdődött és június 6-ig tartott. Februárban két hetes kényszerszünidő volt tüzelőhiány miatt, illetve a tanév befejezését előbbre hozták, mert a kollégium konviktusának ellátási nehézségei voltak.

Ebben a tanévben 322 tanuló iratkozott be. Az V-VIII. osztályba járó lánytanulók száma ebben az évben 23 volt.

Ez évben vezették be teljesen a magyarországi tanterveket, viszont a román nyelv tanítása megmaradt.

Ekkortól vált rendes tanárrá Tatár Géza és Fábián Béla, a történelem-földrajz tanszéken Székely Béla, s az igazgatóhelyettesnek is kinevezett Moldován János a rajz tanszéken.

Az iskola kapott egy filmvetítő gépet, aminek segítségével újrakezdték a díszteremben a vetítéseket.

Az 1942-1943-as tanév megnyitása szeptember 20-án a templomban istentisztelettel kezdődött, majd a díszteremben folytatódott, a VII. osztályba lépő diákok ünnepélyes fogadalomtételével. A tanév megkezdése azért késett, mert szeptember 8-án országos ünnepséget rendeztek Zilahon a Wesselényi-szobor helyreállítása és újjáavatása alkalmából. (1935-ben távolították el a román hatóságok tudtával.)

A tanév június 2-ig tartott, s januárban volt egy majdnem három hetes fűtési kényszerszünet. 314 diák iratkozott be,11 volt lány.

A háború ellenére hozzáfogtak a tornaterem kibővítéséhez és újjáépítéséhez, tervezték a díszterem kibővítését is.

A kollégiumi diákok bekapcsolódtak a szórványgondozásba: kulturális legációs munkát végeztek a megye szórványfalvaiban.

A kollégium bentlakásában 146 tanuló lakott, 12 hálóban.

Az 1943-1944-es tanév megnyitása minisztériumi és egyházkerületi rendelet nyomán késett november 2-ig és április 1-én véget is ért.

368 tanuló iratkozott be, akikből 23 volt lány.

A tanév elején avatták fel az újjáépített tornatermet.

A háború miatt a tanév során még nagyobb hangsúlyt fordítottak a hazafias nevelésre és a légvédelmi kiképzésre. A romló életkörülmények szükségessé tették, hogy a diákság még jobban kivegye részét a jótékonysági tevékenységből, és a tanulókban erősítsék az emberi szolidaritás érzését.

Az 1943-44 - es tanév gyors berekesztésére a háború, a közelgő front eseményei miatt volt szükség: 1944. április elsejétől a hadsereg lefoglalta a kollégium épületeit: előbb egy német egység közel 200 katonája és altisztje volt itt elszállásolva, majd ugyancsak áprilisban egy teljes honvédzászlóalj majdnem 1000 fő.

Május elsejétől a polgármesteri hivatal határozata alapján a kollégium épületeit német katonai kórház céljaira foglalták le. (Majd a szovjet és román csapatok októberi bevonulása után is katonai kórházként szolgáltak az épületek egy darabig.)

Mind a négy tanév után kiadtak egy-egy évkönyvet, amelyek szerkezetükben és kinézetükben is a korábbi ÉRTESÍTŐK példáját követték.

2. Az 1944-1948 közötti évek

Zilah és környéke olyan sokat nem szenvedett a szeptemberi-októberi erdélyi hadműveletektől, szerencsére a front aránylag elég gyorsan keresztülhaladt a vidéken.

Ennek ellenére a háború nehézségeit, később a szovjet megszállást megérezte a lakosság és a kollégium is.

Az 1944-45-ös tanév

A tanév számottevő késéssel kezdődött: valamikor november végén vagy december elején a kollégium diákjainak és tanárainak egy része hozzákezdett a tanuláshoz-tanításhoz református népiskola termeiben, ahonnan csak 1945 elején térhettek vissza régi „otthonukba”. Előtte ki kellett takarítani és fertőtleníteni a termeket.

Az épületek nem szenvedtek súlyosabb károkat, de a konviktus és a bentlakás felszerelésének nagy része odalett.

A tanítás megkezdésekor elég kevés diák és tanár volt, de a hónapok múltával egyre többen érkeztek haza, így ez a tanév nem veszett teljesen kárba.

Mivel Szilágyság ismét román fennhatóság alá került, így nem alkalmazhatták a magyarországi tantervet, sem pedig a tankönyveket.

A háború és infláció miatt az állam csak késve és apránként fizette az iskolák számára az állami hozzájárulást, ez azt jelentette, hogy a pedagógusok gyakran hónapokig nem kaptak fizetést. Az osztályozásban is visszatértek a Romániában szokásos 1-től 10-ig tartó jegyadásra, s a féléves tanévbeosztást felváltotta az évharmados romániai tanévfelosztás.

Júliusban volt az érettségi, amelyen a zilahi Református Wesselényi-Kollégium diákjai más iskolák diákjaival együtt Szatmárnémetiben érettségiztek: 17 végzős, közülük 4 lány.

Az 1945-46-os tanév

Ez az év is átmenetinek bizonyult és ugyancsak késéssel kezdődött: a járványveszély miatt a középiskolák a tanévet csak október 29-én kezdhették.

A tanév során a felekezeti iskolákat és a magyar tannyelvű középiskolákat egyre jobban igyekeztek beilleszteni az egységes romániai oktatási rendszerbe, ezt a célt szolgálta az oktatási miniszter rendelete a magyar középiskolákra vonatkozóan, (beleértve a felekezetiket is). A rendeletnek lehetővé tette, hogy lányok is járhassanak fiúiskolába.

Mivel terem és épülethiány volt az országban, a miniszteri rendelet kötelezte a zilahi Református Wesselényi-Kollégiumot, hogy ossza meg osztálytermeit az újabban létrehozott iskolákkal: ettől az évtől kezdve itt működött az Állami Lánygimnázium és az Inasiskola.

Közben folyt a tanárok soraiban az igazolás-tisztogatás, rövidesen rákerül a sor a tanulókra is: Azoknak a gyerekeit, akiknek a társadalmi származása nem megfelelő, mert „kizsákmányoló osztályok tagjai”, mint földbirtokosok, gyárosok, nagykereskedők, később aztán már a „kulákoknak” csúfolt módosabb parasztok is, eltávolították az iskolákból.

Az 1945-46-os tanévben volt a kollégium fennállásának 300-ik évfordulója:1946 május elején kiadtak egy Emlékkönyv et és ekkor készült a lépcsőházi dombormű:

Az 1946-47 - es iskolai év

A tanév szeptemberben kezdődött, és egyre érezhetőbbé vált az állami hatóságok beavatkozása a kollégium életébe.

A zilahi Református Wesselényi-Kollégiumnak nyolc osztálya volt, amiből az I-IV. volt az alsó tagozat és az V-VIII. a felső tagozat. Az iskolában minden évfolyamból egy-egy volt. Az alsó tagozaton nagyok voltak az osztálylétszámok, nem egy esetben meghaladva az 50 főt is. Az alsó tagozaton kizárólag fiúk jártak iskolánkban (volt a városban külön református lányiskola is), de a felső tagozaton már jártak lányok is. Ebben a tanévben az V-VIII. osztályokba 40 lánytanuló járt az összesen 302 tanulóból. Ebből a tanulói létszámból 75-en voltak az internátusban.

A kollégiumban tanító tanárok száma 19, amiből 8 címzetes (rendes tanár), 6 (szakképzett) helyettes és 5 óraadó.

A szovjet/ és kommunista befolyás hatására: Magyar irodalomból Petőfi után, Maxim Gorkij következik. Vagy a VII. osztályban szociológiából lecke címe: A sztálinista alkotmány, a demokrácia és a kommunizmus.

Az 1947-48-as tanév és az államosítás

Az utolsó tanév, melyben még felekezeti középiskola volt a zilahi gimnázium, mely a minisztérium által megállapított menetrend és naptár szerint zajlott.

Inspekciós leírás (korkép/kórkép?): „A tanítás és nevelés szellem megfelel a demokrácia követelményeinek, a Wesselényi Kollégium falai között a demokratikus világrend munkásait nevelik. A tanulóifjúság ruházata egyszerű, de tiszta, minden tanuló karszámot visel, magaviseletük tiszteletteljes.”

Elrendeltem, hogy az iskola feliratbélyegzőt készíttessen „Republica Populară Română” (Román Népköztársaság) szöveggel…

A tanárokat arra kötelezték, hogy a lehető legrövidebb időn belül felesküdjenek az 1947. december 30-án kikiáltott Román Népköztársaságra. (Már január 2-án megtették.)

Az áprilisban elfogadott kommunista alkotmány előrevetíti az államosítást.

A kollégium 1948-as államosítása a romániai tanügyi reform keretében

Augusztusban végrehajtották az oktatási reformot, aminek keretében az összes felekezeti és magániskolát államosítják. Az iskolák államosítása alapjául a Közoktatási Minisztérium 1948/176. sz. rendelete szolgált (augusztus 2-i keltezésű).

A rendeletben felsorolják valamennyi egyházi és magántulajdonban levő iskolaépületet megyénként:

“Liceul reformat de băieţi din Zalău, str. Ady Nr. 1 al Bis. ref., cu întreaga avere, conform inventarului jurnal.” Azaz: Zilahi református fiúlíceum, Ady utca 1. szám, a Ref. egyházé, teljes vagyonával a leltári napló szerint. (az állam átveszi az iskolák teljes leltárát, egyéb vagyonát pénzét, ingatlanjait, földjeit stb. )

A zilahi kollégium esetében az államosítást már pár nappal a nevezett rendelet elfogadása előtt végrehajtották. Ezt igazolja G. R. a Közoktatási Minisztérium helyettes főtanfelügyelője által 1948. augusztusi jegyzőkönyv:

„1948 július 27- 28 - án, a teljes vagyont átadták az Közokt. Min. küldöttének, Vaida Gheorghe úrnak, megyei tanfelügyelőnek, a megfelelő jegyzőkönyv megírása után.” (Az államosító rendelet augusztus 2-i keltezésű!)

Ezt erősíti meg az a Jelentés, melyet 1948 augusztusában küld a kollégium vezetése a kolozsvári Egyházkerületi Igazgatótanácsnak.

VI. Az iskola a kommunizmus éveiben (1948-1989)

Az államosítás utáni első években az iskola neve Zilahi 2. Számú Líceum, de előfordult csak 2. Számú Fiúlíceum, 2. Sz. Líceum, máskor 2. Számú Vegyes Líceum elnevezés is. Az államosításkor voltak az iskolának elemi-, általános- és középiskolai osztályai. (Három „ciklusa” volt, évfolyamonként 1-1 osztállyal.)

Mivel a zilahi iskolákban tanteremhiány volt, ezért kénytelenek voltak megosztani a kollégium termeit és épületeit más iskolákkal: így az időszak kezdetén a magyar tannyelvű tanítóképzővel és egy szakiskolával (Inasiskola).

A líceum felveszi Ady Endre nevét

Mivel Ady Endre forradalmár költőként volt elkönyvelve, és ráadásul ő volt az iskola legismertebb végzőse, ezért szinte magától értetődő volt, hogy Zilah legrégibb iskolájának az ő nevét kell viselnie.

A névadó ünnepség 1953. április 11-én volt. Ennek részét képezte egy ünnepi műsor (irodalmi és zenés összeállítás), ünnepi beszédek és nyilván felavatták Ady Endre mellszobrát.

Emléklap az 1953 április 11-i névadó ünnepségről

Visszatérés a XI osztályos oktatásra és a reál-humán profilok kialakítására

1956 nyarán a legfelsőbb szinten elhatározták a visszatérést a négy évfolyamos középiskolára. Emiatt az 1957- 58 -as iskolai évben nem voltak érettségizők.

A következő tanévtől vezetik be az elméleti középiskolák két utolsó évfolyama számára a reál és humán szakosodást.

Országosan az a javaslat, hogy a reál és humán osztályok közötti arány legyen 70% a 30-hoz. Nálunk egyelőre az arány fele-fele: Van két párhuzamos osztály, és abból az egyik reál és a másik humán.

A zilahi magyar és román középiskolák egyesítése (1960)

„Együtt dolgozni és együtt tanulni!” Ez volt a „sláger” a kommunizmusban, ezért kezdetben támogatják, később erőltetik a magyar és román iskolák egyesítését.

Az 1950-es években Zilahon két elméleti középiskola működött (mindkettőnek voltak általános iskolai osztályai is). Volt a hajdani református kollégiumból lett magyar tannyelvű Ady Endre Középiskola, valamint a román tannyelvű Simion Bărnuţiu Középiskola. A két iskola egyesítése az 1960- 61 -es tanév kezdetén ment végbe.

Nyáron és az ősz elején - a két iskolába külön beiskolázási számok alapján - külön felvételiket tartottak a VIII. líceumi osztályokba. Így az „Adyban” két magyar VIII. osztály indult és hasonlóan a „Simionban” is.

1960 szeptemberében a román líceum (Simion Bărnuţiu Középiskola) középiskolai osztályai és néhány általános iskolai osztálya átköltözött az Ady Endre Középiskola épületeibe.

Amint megjött az iskolák egyesítésének jóváhagyása, Fărcaş Vasilet kinevezték az Ady igazgatójának és mellé két helyettest: Szilágyi Gyulát és Lascu Gheorghet.

Az egyesítés pillanatában, s az 1960-61-es iskolai évben az Ady Endre Középiskolában az V-VII. osztályokban 4-4 párhuzamos osztály működött 2 magyar (B és D) és 2 román (A és C). A líceumi osztályokban is 4 sor osztály volt, a XI. kivételével, ahol csupán három, mert itt csak egyetlen román osztály volt, az A.

Az iskola fejlődése a következő években

Az 1962 utáni évek némi javulást hoztak a romániai líceumok és általános iskolák oktatási-pedagógiai, szervezési rendszerében: nagyobb hangsúlyt fordítottak a módszertani gyakorlatra. A minisztérium és az alárendeltségében működő kiadók nagyobb hangsúlyt kezdtek fordítani a szemléltető- és oktatási segédeszközök, kísérleti, laboratóriumi felszerelések gyártására, és az iskoláknak azokkal való felszerelésére.

A hatvanas évek második felétől lehetővé válik az angol, a francia és a német nyelv akadálytalan tanítása.

1967-től a középiskolai felvételit átszervezik: románból, matematikából és anyanyelvből kell írásbelizni és Románia történelméből szóbelizni.

Változtatnak az érettségin is, amely differenciált, a reál és a humán tagozatok számára.

Hetvenes-nyolcvanas évek

A gyarapodott az iskola felszereltsége, a szaktermeké és laboratóriumoké, a (diák)könyvtáré. A diktatúra utolsó évtizedében bevezetett szigorú takarékosság elvezetett az „önfinanszírozás” és „önigazgatás” (értsd csináld magad önerőből, tartsd meg a tisztaságot és javítsd meg a bútorzatot és minden egyebet, mert az állam erre nem hajlandó áldozni) időszakához.

Az, hogy 1968-tól Zilah ismételten megyeszékhely lett, hozzájárult a felszereltség bővüléséhez, mert a megye első és legjobb iskoláját támogatni és fejleszteni kellett, ha volt rá módja az államnak, városi, megyei szerveknek.

Ezekben az évtizedekben, függetlenül attól, hogy milyen nevet viselt éppen (mert átkeresztelések azok voltak) a megye legrégibb középiskolája, megmaradt a legeslegjobb középiskolának a városban és a megyében, országos szinten is méltatott eredményekkel. Különböző területeken, sport, kultúra, de főleg a tanulmányi versenyeken és az egyetemekre-főiskolákra való bejutás szempontjából voltak/vannak szép megvalósítások.

VII. Iskolánk 1989 után

1990. január 18-án a teljes személyzet részvételével tartott gyűlésen megválasztották az igazgatókat és a vezető tanácsot. Igazgatói tisztségbe újraválasztották Cobîrzan Constantint és aligazgatónak Szilágyi Gyulát.

Február elején két új magyar osztály indult (egy IX. és X.) addig (IX-X-ben) 7-7 párhuzamos osztály volt, A - tól a G - ig, amiből egyetlen egy volt magyar évfolyamonként…

Menet közben tértünk át a hat napos munkahétről az öt naposra.

Új beiskolázási terv az 1990-1991-es tanévre: 15 párhuzamos IX. osztály, egyenként 28 fővel. (11 román tannyelvű és 4 magyar.)

Ady-nap 25. alkalommal (2014)

Jeles személyiségek, akik a kollégiumban tanultak

Az elmúlt századokban jelentős számú ismert és fontos személyiség tanult/végzett iskolánkban. Sokkal hosszabb lehetne az alábbi névsor, de egyrészt terjedelmi okokból csak ennyit sorolunk fel, másrészt az utánunk jövőknek is szeretnénk hagyni némi munkát. Néhány név betűrendben:

Ady Endre (1877-1919). Költő, publicista, a szimbolizmus jeles képviselője. (1896-ban érettségizett Zilahon.)

Balaskó Nándor (1918-1996). Szobrászművész, ő az iskola előtti Ady-szobor alkotója. 1970-ben emigrált Portugáliába. (1937-ben érettségizett.)

Bíró Lajos (1856-1931). Biológus és néprajzkutató, aki a XIX. század végén jelentős kutatáson vett részt Pápua Új-Guineában. (1875-ben végzett.)

Victor Deleu (1876-1939).Perecseni születésű román politikus, a Nagyszebenben működő Kormányzótanács (Consiliul Dirigent 1918-1919) tagja, a belügyi osztály vezetője, majd Kolozsvár polgármestere 1932-1933-ban. Iulian Andrei Domşa (1887-1978). Ügyvéd, politikus, 1922-1925 között Szilágy megye prefektusa. (1906-ban végzett.)

Gyarmathi Sámuel (1751-1830). Orvos, nyelvész és professzor. Főműve: Affinitas linguae hungaricae cum linguis fennicae originis demonstrata (1791), a magyar nyelv finnugor eredetét támasztja alá. (Nem csak diákja, hanem a kollégium professzora is volt.) Kincs Gyula (1856-1915). Klasszika filológia tanára, szerkesztő, a kollégium igazgatója. (1878-ban itt érettségizett, majd egyetemi tanulmányai után ide tért vissza tanítani.)

Kun Béla (1886-1938?). Ügyvéd, újságíró, baloldali politikus. Az 1919-es Magyar Tanácsköztársaság legfőbb és legismertebb vezetője. Később a Szovjetunióba emigrált és ott halt meg talán 1938-ban. (Néhány osztályt járt a kollégiumban, majd Kolozsváron fejezte be a középiskolát.)

Iuliu Maniu (1873-1953). (Az iskolai matrikolában és évkönyvekben Maniu Gyula.) Ügyvéd és politikus, az erdélyi és magyarországi románok nemzeti mozgalmának kiemelkedő szereplője. Kulcsszerepet játszott Erdélynek a Romániával való egyesülésében. A két világháború között Románia miniszterelnöke is volt. A II. világháború után a kommunizmus kezdetén bebörtönözték és ott is halt meg 1953-ban. (1890-ben érettségizett a kollégiumban.)*Külön link

Márton Gyula (1916-1976). Nyelvész, egyetemi tanár, tanszékvezető a Bolyai Egyetemen, egy ideig dékán, majd rektorhelyettes. (1936-ban érettségizett.) Moldován János (1905-1977). Festő, rajztanár, az iskola államosítása utáni első igazgatója. (1923-ban érettségizett.)

Nóti Károly (1892-1954). Tasnádi születésű újságíró, kabarészerző, számtalan halhatatlan magyar film forgatókönyvének írója. (Legismertebb: Hyppolit, a lakáj, 1931.)

P. Szathmáry Károly (1830-1891). Szilágysomlyói születésű regényíró, politikus.

Petri Mór (1863-1945). Tanár, közíró, költő, tankönyvszerző, a Szilágy szerkesztője és tanfelügyelő. Legismertebb műve Szilágy vármegye monográfiája, I-VI. Budapest, 1901-1904. (Szilágyság történelméről, gazdaságáról, népességéről, néprajzáról mindeddig a legjelentősebb és megkerülhetetlen mű, forrásmunka.) 1881-ben érettségizett Zilahon és tanárnak ide tért vissza 1889-ben.

Szikszai Lajos (1825-1897). Ügyvéd, politikus, az 1848-as forradalom résztvevője, később Szilágy vármegye alispánja, majd parlamenti képviselője. Alispánsága idején épült Zilahon a vármegyeháza (ma Polgármesteri Hivatal) épülete, támogatta a vasútépítést, megyei kórház megépítését, s a Wesselényi-szobor felállítását. Könyv-, érme- és régiséggyűjtő volt, akinek jelentékeny és értékes régészeti anyagot sikerült összegyűjtenie. Kéziratainak, érméinek és régészeti gyűjteményének jó részét a kollégiumnak adományozta és innen kerültek a mai Megyei Történelmi Múzeumba. (A kollégiumban végzett.)

Zilahy Kiss Károly (1838-1864). Újságíró, író, szerkesztő, kritikus.

Zörgő Benjamin (1916-1980). Pszichológus, lélektani szakíró és kutató, egyetemi tanár, egy rövid ideig a Bolyai Egyetem dékánja. (Számos szaktanulmány szerzője és fordítója, szaklapokat szerkeszt.) (1934-ben érettségizett a kollégiumban.)

A Silvania Főgimnázium 2021-ben volt 375 éves