Iuliu Maniu 1890-ben érettségizett a zilahi Református Kollégiumban

I. Zilah, Szilágyság és a zilahi Református Kollégium 1890 táján

1890-ben Zilah egy alig 6500 lakosú városka volt, az 1876-ban létrehozott Szilágy vármegye székhelye. (Akkor a magyarországi közigazgatási átszervezés és egységesítés folyamán egyesítették Kraszna és Közép-Szolnok vármegyéket Szilágy vármegyévé.) 1890-ban az akkori népszámlálás adatai szerint Szilágy vármegyének (ami csak részben esik egybe a mai Szilágy megyével) 191000 lakosa volt, amiből 117711 (61,6%) román, 67.275 (32,2%) magyar, 2330 szlovák, 1593 német stb. Felekezetileg: görög katolikus 111.211 (58,2 %), református 51.512 (26,9%), római katolikus 10.955 (5,73%), ortodox 8337 (4,36%), izraelita 8435 (4,41%), lutheránus 620 stb

Akkor a vármegyében 326 iskola működött, amiből volt egy gimnázium Szilágysomlyón (katolikus algimnázium). A többi iskolából 6 volt ipari-kereskedelmi jellegű, két állami polgári iskola, 291 elemi népiskola és 11 óvoda. Akkoriban az iskolás korú gyermekek közel fele nem járt iskolába, emiatt a férfiak körében az írástudatlanság 67 %-os volt, s a nők körében még magasabb, 77,6 %-os.

Maniu 1890-es végzős osztályában (a VIII. osztályban, a mai XII. megfelelőjében) volt 8 református, 4 izraelita, 3 görög katolikus és 1 római katolikus. 15-en sikeresen befejezték a tanévet, egy kimaradt, és ezért tanév végén nem osztályozták le. (A főgimnázium I. osztályában, ami a mai V. osztály megfelelője lenne úgy általában 30-an iratkoztak be és ezek fele jutott el nyolc - esetleg osztályismétlés esetén kilenc év - után az érettségiig.)

Zilahon a Református Kollégiumban habár a tanítás nyelve magyar volt ennek ellenére a kollégiumban tanultak más nemzetiségűek és más felekezethez tartozó fiatalok is. 1890-ben, amikor az ifjú Iuliu Maniu érettségizett, itt majdnem 190 diák tanult, a nyolc osztályban. Az iskolai statisztikák szerint a 184 diákból 162-nek volt magyar az anyanyelve, 21 volt román és 1 német. (Az 1889-90-es kollégiumi Értesítő, 81. old.) A felekezeti összetétel ennél változatosabb volt: 116 református, 23 római katolikus, 19 izraelita, 17 görög katolikus, 6 ortodox, 2 lutheránus és 1 unitárius. Származási helyük szerint 67-en voltak zilahiak, 95-en Szilágy vármegye más településeiről és 22-en más, többnyire szomszédos megyékből.

S ha a közel 200000 lakosra ilyen kevés érettségiző jutott, akkor érthető, hogy miért is volt akkora az írástudatlanság. Éppen ezért akkor az érettségi már komoly társadalmi elismerést jelentett, de a családok számára ennek az elismerésnek a megszerzése jelentős anyagi áldozattal járt. A tehetséges, de szerényebb családokból származó gyerekek számára voltak ugyan ösztöndíjak, de azokból többnyire csak a református felekezethez tartozó tanulók részesülhettek.

Az 1890-es iskolai évre a tandíj összege 20-25 ezüstforint volt. (Ez jelentős összeg lehetett, ha 1000 forintból sikerült kicserélni négy osztályterem teljes bútorzatát, és még futotta a szükséges belső javításokra is ugyanott.) Ugyanebben az évben a kollégium teljes éves költségvetése 24-25000 forint volt, amiből 10000 forint állami támogatásból származott („államsegély”), a többit meg saját bevételekből, tandíjakból, a református egyháztól és magánszemélyektől kapott adományokból, a kollégium egyes ingatlanjainak bérleteiből származott.

Az 1889-90-es tanévben a kollégiumnak volt 6 rendes tanára, 6 képzett helyettes tanára és 3 óraadó tanára. (Az elemi osztályokban még tanított 5 tanító is.) A nem református tanulók számára a vallásórákat saját felekezeteikből való szakképzett személyek, többnyire lelkészek tanították: a római katolikusokat a zilahi katolikus kántor, a görög katolikusokat a vártelki gör. kat. esperes (Pop Teodor), az izraelitákat a helyi rabi, az ortodoxokat a fűzesszentpéteri (Hídalmás község) ortodox lelkész.

II. Iuliu Maniu Zilahon, a Református Kollégiumban

Iuliu Maniu 1873. január 8-án született Szilágysomlyón. (Egyes források úgy tudják, hogy a Somlyó melletti Badacsonyban született, de Maniu saját kezűleg Szilágysomlyót írta be a zilahi matrikolába.) Előbb Somlyón járt iskolába, majd Balázsfalván a helyi görög katolikus líceumban tanult tovább, de Petri Mór javaslatára (P. M. a hat kötetes Szilágy vármegye monographiája szerzője, egyébként maga is volt diák Zilahon.) kérte az áthelyezését Zilahra, a Református Kollégiumba.

1888. július 29-én Iuliu Maniu és a többi osztálytársa subscribált a Kollégium Albumába, hogy tógás diákként meg fogja tartani az iskola törvényeit. (A több évszázados hagyomány szerint hatodik osztály végén ünnepélyes szertartás keretében történt ez az aláírás, fogadalomtétel és egyfajta nagykorúsítás.) Az osztályfőnöke az a Kincs Gyula volt, aki majd néhány év múlva átveszi az iskola igazgatását, s akinek az idejében épül majd meg a főépület (A épület).

A diák Maniu példás tanuló volt: rendesen készült az órákra, elkészítette a házi feladatait és VII. osztályban (ez volt az első zilahi éve, az 1888-89-es tanévben) tagja volt az önképzőkörnek, részt vett annak tevékenységében, a megbeszéléseken, felolvasásokon. A kör irányítója Petri Mór, magyar nyelv és irodalom tanár volt. Amellett, hogy az ifjú tanítványnak tetszett az irodalom és falta a könyveket, gyakorlatias érzéke is volt, ezért a rendkívüli tantárgyak közül a gyorsírást választotta. (A gyorsírásra szüksége volt bármely jövendőbeli hivatalnoknak, s a hivatalnoki státusz pedig biztos karriert és felemelkedési lehetőséget biztosított Ausztria-Magyarországon, ahol egy elég bürokratikus állami intézményrendszer működött.) A tanulásban is jó eredményeket ért el, az osztály első három tanulója közé tartozott, akik tanév végén könyvjutalomban részesültek.

A VIII. osztályban is (ez a mai XII. oszt. megfelelője) komoly és szorgalmas tanulónak bizonyult Iuliu Maniu, akárcsak az előző osztályban. Ezt a tényt elismerték tanárai, osztályfőnökei és osztálytársai is. Éppen ezért önképzőköri társai megválasztották a kör jegyzőjének (titkárának).

Az osztályában levő 16 diák közül ő volt az egyik legfiatalabb, alig 17 és fél évesen végzete a nyolcadikat. Az osztálytársak közül voltak akár 3 évvel vagy még valamivel idősebbek is. A nyolcadikos év végi záróvizsgák 1890. május 16-17-én voltak. A vizsgaeredmények nyomán, három másik társával együtt, Maniu most is a díjazottak közé került.

A tanév befejezése után szinte azonnal következett az érettségi: május 19-23-a között voltak az írásbelik, a következő tantárgyakból: magyar nyelv és irodalom, latin nyelv, görög nyelv, német nyelv és matematika. (A kollégium általános műveltséget nyújtó főgimnázium volt, de profilja közelebb állt a humán szakhoz, ezért van nagyobb szerepe a vizsgán a nyelveknek és irodalomnak.) A szóbeli vizsgák szinte egy hónappal később voltak, június 20-21-én következtek. Ezen vizsgái is jól sikerültek, érettnek nyilvánították és arra alkalmasnak, hogy egyetemen tanulhasson tovább.

III. Iuliu Maniu további pályája

Amint közismert, Maniu jogot végzett, majd ügyvédi pályára lépett. Ennél is fontosabb a politikai pályája: A XX. század elején Maniu a magyar parlament alsóházában volt képviselő, ott képviselte választói érdekeit. Később egyik vezéregyénisége volt az 1918-as december elsejei egyesüléshez vezető mozgalomnak, és annak is ő volt az irányítója, akárcsak a nagyszebeni székhelyű Kormányzótanácsnak, amely 1918 decembere és 1920 áprilisa között egyfajta erdélyi (román) ideiglenes kormányként működött.

A két világháború közötti időszakban a romániai politikai élet egyik jelentős szereplője volt, 1926-ban társalapítója és elnöke a Nemzeti Parasztpártnak. Többször volt miniszterelnök is, mindig nehéz időszakban, a gazdasági válság idején.

A politikai küzdelmekben megedződött, előbb a budapesti parlamentben, majd a bukarestiben. Politikai elfoglaltsága legtöbbször távol tartotta őt szülőföldjétől, (Zilahtól és kedves iskolájától), de soha nem feledte el ezt a vidéket, sem azokat, akik segítették személyiségének alakításában.

Iuliu Maniu elérte mindazt, amit kisebbségiként – erdélyi románként – elérhetett Budapesten, anélkül, hogy megalázó, vagy kompromittáló gesztusokra kényszerült volna: a Román Nemzeti Párt vezető személyiségévé vált, és éppen kiváló magyar nyelvtudása miatt egyik legtevékenyebb román képviselő volt a pesti parlamentben. Az 1918 utáni Romániában sokak által irigyelt tisztségeket töltött be, de soha nem használta ki helyzetét saját személyes célok megvalósítására, hanem a szó legnemesebb értelmében a közösséget szolgálta. (Bár ez alkalommal nem szeretnénk Maniu politikai szerelését, érdemeit ecsetelni, hanem sokkal inkább a zilahi Alma Mater irányában érzett ragaszkodását és hűségét.)

IV. Iuliu Maniu későbbi kapcsolata iskolájával

Mindig, minden körülmények között szépen beszélt a zilahi kollégiumról. Még a budapesti parlamenti viták szócsatáiban is emlegeti saját iskoláját, példának hozza fel annak intézményi autonómiáját az állami beavatkozással szemben. Érdemes idézni Maniu szavait egy 1906-os beszédéből, amelyben a felekezeti és intézményi autonómia mellett áll ki. Parlamenti vitapartnerei azzal vádolják meg, hogy csupán saját felekezete érdekeit védi, ez nem így van. Érvelése, logikája is példás:

Maniu Gyula: Ne gondolja a t.[isztelt] ház, mintha én, mint görög-katholikus, kizárólag az én egyházamnak autonómiáját kívánnám védeni. Ellenkezőleg, én meg vagyok győződve lelkem mélyében, hogy a hitélet helyes fejlődésének egyik előfeltétele az egyházak autonómiája és ezért egyaránt kívánom minden egyház autonómiájának biztosítását. Higyjék el nekem, hogy nem kisebb fájdalommal látom, ha az én egyházam autonómiája támadtatik meg, mintha esetleg más egyháznak autonómiáját támadják, vagy kerülő úton oly cselekmények követtetnek el az egyház vagy az állam által, a melyek az egyháznak autonómiáját most vagy a jövőben sértik. Ne gondolják, hogy nekem nem fáj pl, ha az ev. ref. egyház, a mely autonómikus és a melynek igen szép intézményei vannak, annyira igyekszik megszerezni az államsegélyt. Nem örvendek ennek, mert ezek a segélyek mindig bizonyos hátsó gondolattal és bizonyos feltételek mellett adatnak. A mi most a református egyháznak előnyére válik, bizonyos idő múlva, mikor nem lesz a kormány gyeplője azok kezében, a kiket az urak ott látni akarnak, bizony káros lesz. Én a zilahi református gimnáziumban nevelkedtem fel (Fel-kiáltások balfelől: Nem látszik meg!) és higyjék meg, hogy sokkal szebben él az én emlékezetemben az a gimnázium a maga egyszerűségében, mikor még a maga anyagi erejéből tartotta fenn magát tisztes tanáraival együtt, mint a mai zilahi gimnázium a maga fényes palotájában és az állam által fizetett tanáraival. Mert félek tőle, hogy azon fényes palota nem nyugszik ma azon biztos alapokon, a melyen nyugodott a régi tisztes, de szerény épület…”

Iuliu Maniu hanem hálás véndiák, aki 1918 után, miután Erdély Romániához került és Maniu kisebbségi politikusból többségivé lett, s nem a pesti, hanem a bukaresti parlamenti küzdelmekből vette ki a részét, akkor sem felejtette el, hogy mit köszönhet zilahi iskolájának. Amikor a zilahi kollégium elvesztette nyilvános jellegét, hozzásegítette az egykori Alma Matert, hogy visszakapja a nyilvánossági jogát.

Majd 1940. Májusában, mivel nem tudott elönni az 50 éves érettségi találkozóra, magya nyelvű táviratban köszönti az egykori iskoláját:

Direcţiunea Liceului Evangelic Reformat Maghiar Zalău

Végtelenül sajnálom, hogy itteni sürgős elfoglaltságom miatt érettségi vizsgám ötven éves évfordulója alkalmából nem tehettem személyesen tiszteletemet. Nem mulaszthatom el azonban az alkalmat, melyet e jubiláris nap nyújt, hogy az érdemdús tanintézet és annak elhunyt és jelenlegi tanári kara iránt érzett legmelegebb tiszteletemet és hálámat kifejezésre ne juttassam. Az intézet falai között oly hosszú idő után szüntelenül ápolt becsületérzés, a gondolat és véleményszabadság és mindnyájunk saját fajszeretetének magasztos eszményei kitörölhetetlenül lelkembe vésődtek, melyek világító fáklyaként lebegtek lelki szemeim előtt. Hálás érzelmeimben oltárt emeltem összes volt tanáraim és kiválóan Berényi János volt igazgatóm és Kincs Gyula volt osztálytanárom emlékének, kiknek irántam való jóindulatát és nevelő példaadását örökké méltányolni fogom.

Kérem igazgató úr, fogadja és tolmácsolja érdemdús tanintézetének, összes tanárának s különösen egyetlen életben levő, mindnyájunk által annyira szeretett Kerekes Ernő volt tanárunknak, legmelegebb tiszteletem és igaz hálám kifejezését. Szolgálatra kész volt tanítványa:

Maniu Gyula

Rövidesen bekövetkezett a II. Bécsi Döntés, aztán Románia és Magyarország is belesodródtak a II. világháborúba, majd jött 1944. augusztus 23-a, a szovjet megszállás és számos egyéb nagy horderejű, következményeiben kiszámíthatatlan esemény. Nem tudjuk, hogy ezekben az években Maniunak volt ideje iskolájára gondolni. Tragikus sorsa a máramarosszigeti börtönbe jutatta, ahol mártírsors várt rá. (Az országra pedig a kommunista diktatúra sötét évtizedei.) Akik őt odajuttatták, azok nála sokkal alacsonyabb szinten voltak emberileg, erkölcsileg, kulturálisan, de ők voltak hatalmon, s aki birtokolja a Hatalmat az élhet, sőt visszaélhet vele…