Ady Endre a magyar irodalom egyik legismertebb költőjének számít, még ha nem annyira népszerű, mint Petőfi Sándor. Ady Endre kisnemesi családból származik, a hajdanán szilágysághoz tartozó Érmellékről. Jelenleg szülőfaluja Ady Endre nevét viseli (korábban Érmindszend volt a neve), és közigazgatásilag Szatmár megyéhez tartozik.

Ady Endre 1877. november 22-én született, abban a faluban, amelynek akkor igen vegyes lakossága volt: éltek ott románok és magyarok, római- és görög katolikusok, valamint reformátusok. (Egészen pontosan az Ady születéséhez legközelebbi, az 1880-as népszámlálás adatai szerint Érmindszentnek 641 lakosa volt, amiből román volt 369, magyar 265, a maradék német, zsidó és cigány. Ugyanakkor felekezetileg: 378 görög katolikus, 192 református, 51 római katolikus és 20 izraelita vallású lakosa volt.) Az első osztályokat szülőfalujában járta ki az ottani református elemi iskolában – hisz családja és ő maga is református volt. 1888-1892 között a gimnázium első négy osztályát Nagykárolyban, a Piarista Gimnáziumban járta, majd 1892-1896 között Zilahon, a Református Kollégiumban tanult, és itt is érettségizett 1896-ban.

Itt került először közvetlen kapcsolatba az irodalom és publicisztika világával, itt lett először szerelmes, s itt jelezte, hogy nem egy átlagos emberpalánta csupán, hanem igen tehetséges, aki ugyanakkor nehezen bírja a kötöttségeket, szabályokat. (Alig néhány hónapos internátusi élet után, mivel nem bírta a puritán iskola bentlakásának szigorú szabályait, kiköltözött albérletbe. A Kraszna utcán ismert házról van szó, amelyet ma emléktábla jelöl. Olyan információ is van, hogy zilahi évei alatt legalább hat helyen is lakott albérletben.)

A sikeres és jó eredménnyel letett érettségi után szülei kérésére Debrecenbe ment jogot tanulni, az ottani jogi akadémiára. Szülei azt szerették volna, ha imádott fiúkból egyszer alispán lesz (ez lényegében megfelel a mai választott megyefőnök státuszának), vagy legalább szolgabíró (aki egy járás vezetője). Úgy akarták, hogy fiúk jogász, közalkalmazott legyen, mely foglalkozás jól jött volna a kisnemesi család sarjának. Egyébként a családnak nem volt jelentős vagyona, s az említett hőn áhított tisztségek társadalmi és vagyoni felemelkedést is jelentettek abban az időben.

Egyetemi évei alatt olykor rövid ideig ügyvédi irodákban dolgozott, de sokkal inkább verseket és publicisztikát közölt debreceni és zilahi lapokban. Mivel az irodalmi pályát vonzóbbnak tartotta a jogászinál, ezért 1898-ban meghozta a döntést, hogy abbahagyja döcögő egyetemi tanulmányait, bár családja egyáltalán nem örült ennek a fordulatnak. Az irodalmi pályát választva előbb egy debreceni lapnak lett a munkatársa. Közben máshol is igyekezett verseket, tárcákat, jegyzeteket és kommentárokat publikálni. Az írásai meghozták számára egyesek barátságát, s mások nemtetszését, mivel stílusa és publicisztikai írásainak hangneme gyakran kritikus volt, netalán radikális. 1899-ben jelent meg első önálló kötete Versek címen.

1899 végén - 1900 elején Nagyváradra költözött, mely város irodalmi élete sokkal pezsgőbb és jóval liberálisabb volt, mint a puritánságáról nevezetes Debrecené. Egyes irodalomkritikusok úgy vélik, hogy Nagyváradon a XX. század 1900 januárjában kezdődött, amikor Ady Endre megérkezett ebbe a kozmopolita, multikulturális városba.

A Sebes-Körös partján fekvő városban, Ady igen rövid idő alatt radikális, már-már forradalmi hírnévre és igen nagy ismertségre tett szert irodalmi és értelmiségi körökben. Ezzel járnak újabb irodalmi sikerei is: újabb verseskötete jelent meg (1903-ban), a váradi színház bemutatja egy darabját. De ugyanitt egy 1901-ben írt és antiklerikálisnak nyilvánított cikke miatt (Egy kis séta) három nap letöltendő börtönbüntetésre ítélik.

Váradon igazán jól érzi magát, és itt találkozik a nagy szerelemmel is – egy üzletember feleségével -, kit lánynevén Brüll Adélnak hívtak. Ő lesz közel egy évtizedre Ady múzsája és a verseiben is megjelenik Léda néven. Kettejük kapcsolta költészetileg igen gyümölcsöző.

Léda meghívására (mivel ő férjével többnyire Párizsban él) meghívja a költészet és a fény városába, Párizsba. Onnan küldi majd verseit és publicisztikai írásait a váradi és a pesti lapoknak. Itt kerül Ady a kor divatos irányzata, a szimbolizmus hatása alá. 1904-1911 között Ady Lédával többnyire Párizsban él, vagy utazgatnak, de olykor szülőfalujába is hazalátogat. Ezek az évek költőileg igen termékenyek, szinte minden évben jelenik meg kötete. Ugyanebben az időben Ady egy vidéki költőből, újságíróból országos, nemzeti költővé és befutott, ünnepelt művésszé válik. A költő és múzsája utazásaikon bejárják Olaszországot is. (Róma, Velence stb.)

Ugyancsak ezekben az években Nagyváradon jelent meg a Holnap irodalmi antológia két kötete (1908-9). A holnaposok, többnyire fiatal költők és írók Ady köré csoportosulva próbálták a főváros inkább konzervatívabb irodalmi ízlését ellensúlyozni, „felfrissíteni”. Szintén 1908-ban indul Budapesten a Nyugat című, havonta kétszer megjelenő irodalmi folyóirat, melynek célja a magyar irodalmat felzárkóztatni-felemelni a kortárs európai irodalom színvonalára. Magyar irodalmat és fordításokat is közölnek. (Ady az első lapszámtól publikál benne, később szerkesztője is lesz.)

1907-ben jelent meg Vér és arany című kötete, amelynek hangneméért sok támadás éri a költőt, mivel Ady a verseiben bírálja a korabeli társadalmat, mert az szerinte túlontúl sok áldozatot hoz Mammonnak (a pénz, a vagyon, a kapzsiság megtestesítőjének).

1912-ben véglegesen szakít Lédával, melyet az Elbocsátó szép üzenet c. költemény révén hoz Léda és a világ tudtára. Részben betegsége miatt is, a következő években kevesebbet publikál. Számos kalandja volt ezekben az években, de elkerülik egy ideig a Lédához hasonló tartósabb kapcsolatok. 1914-ben jegyzi el egy fiatal régebbi csodálóját, akivel 1915-ben Pesten házasságot is kötött. Ő lesz utolsó éveinek múzsája és támasza, betegségében gondozója. Ebben az időben egyre jobban súlyosbodik ifjúkori kalandja során szerzett betegsége. Múzsája és felesége az írásaiban Csinszka néven szerepel (valódi nevén Boncza Berta). Ezekben az egyre zavarosabb háborús években hol Pesten élnek, hol meg Csucsán, a felesége családjának kastélyában.

A háború idején egyetlen kötete jelent meg, az ugyancsak sokatmondó című Halottak élén (1918). A háború végén az 1918 októberében kitört polgári-demokratikus forradalom (őszirózsás forradalom) idején a Magyar Nemzeti Tanács (az új hatalmi szerv) küldöttsége tisztelgő látogatást tesz az egyre súlyosabban betegeskedő Adynál, akit a forradalom költőjének tekintenek, annak ellenére, hogy Ady korábban elutasította, hogy bármely politikai vagy irodalmi-művészei irányzat szülőatyjának tekintsék.

Ady Endre 1919. január 27-én egy pesti szanatóriumban hunyt el, egy olyan ország fővárosában, amely elvesztette a háborút, mely éppen két forradalom között volt (az őszirózsás és a közelgő szovjet mintájú forradalom között, amely nyomán az ország a népköztársaságtól eljut a Tanácsköztársaságig.) A holt költőt a Nemzeti Múzeumban ravatalozták fel és onnan temették el.

Ady Endre verseit számos nyelvre lefordították, s költeményeit magyarul szinte minden nemzedék számára kiadják. A publicisztikája, melyet a két század fordulóján és az új század elején írt, ritkábban kerül újbóli kiadásra és inkább csak válogatásokban. Bár legfontosabb és főleg reprezentatív cikkei, azért még olvashatók újabb kiadásokban is. Publicisztikája azért is kevésbe kedvelt mára, mert minden kor hírlapirodalma az akkor élő embereknek íródik, s megértéséhez ismerni kell a kor alapvető problémáit és főbb szereplőit.

Amíg élt, Ady nem kapott túl sok dicséretet, kitüntetést vagy díjat. Nyilván, mert mint már említettük kissé kényelmetlen ember volt, begyepesedett koponyáknak túl modern, túl dekadens, sőt sokszor lázadó. 1909-ben kapta egyetlen költői kitüntetését, s 1918 december elején (halála előtt másfél hónappal, amikor már súlyos beteg volt, egyéb bajai mellett agyvérzés is érte), választották meg a Vörösmarty Akadémia (Irodalmi Akadémia) elnökévé.

Ha stilisztikailag szeretnénk őt besorolni, akkor leginkább a szimbolista irányzat illik rá és politikailag talán a polgári radikalizmus híve volt. Az utókor, főleg a második világháború utáni kommunista/proletkultista időszakban „forradalmár költőnek” nyilvánította/titulálta. Tény az, hogy alapvetően hozzájárult a magyar líra megújulásához, hogy az szinkronba kerüljön a nyugati európai irodalommal. Költői témái közül legkedveltebbek a szerelem mellett a pénz utáni hajsza, az emberi gyengeségek és galádságok, történelmi gyökerek, a nemzeti önostorozás stb. Publicisztikájában is előjönnek ez utóbbi témák, de főleg a társadalmi igazságosságra való törekvés, és innen a társadalomkritikája.

Ady zilahi és szilágysági kötődése

Ady Endre szilágysági születésű, aki négy évet járt a hajdani kollégiumba. Itt érett felnőtté és jegyezte el magát örökre az irodalommal, s itt jelent meg első verse is. Ezen okok miatt is Zilahon, a Szilágyságban a magyarok körében van egyfajta kultusza a költőnek (és nyilván iskolánkban is). Emlékére szobrokat emeltek, emléktáblákat avattak, szavalóversenyeket rendeznek, gyakran emlékeznek rá, idézik és hivatkoznak rá stb. A nem is olyan régi múltban iskolánk a nevét viselte 1953-tól mintegy másfél évtizedig.

A költő is hálás volt Zilah, az Alma Mater és tanárai iránt. Több versében és publicisztikai írásában szóvá tette, hogy a zilahi négy évnek nagyon sok mindent köszönhet. Ennek verses emlékműve az Üzenet egykori iskolámba, amelynél szebbet azt hiszem, diák még nem írt volt iskolájának.

Ady Endre három verse, amelyek leginkább az iskolájához kötődnek

1. Márkó király (Ez a költőpalánta első ismert verse, amelyet hetedikes korában az önképzőkörön olvasott fel. Az irodalmi kör egyöntetűen javasolta, hogy örökítsék meg az önképzőköri albumban. Mi pedig ezért közöljük, mert ez lehet legelső ismert verse.)
2. Márczius 20 (Ez a vers Kossuth Lajos halálának évfordulójára született és ez a költő nyomtatásban megjelent első verse, ezért válogattuk ide. A Szilágy című hetilapban. A költőzseni neve akkor még csak kezdőbetűkkel jelent meg a lapban.)
3. Üzenet egykori iskolámba

Ady emlékezete iskolánkban

Szobrokat is kapott iskolájában: A legelső, némileg idealizált és fiatalos

A második, kissé proletkultos…

A harmadik, a klasszikus Balaskó Nándor 1957-es alkotása

Megfestették portréját (Moldován János, 1960 k.)

Szavalóversenyt rendezünk minden évben a születésnapján